Hamar eltelt az itt toltott ket honap, annyira gyorsan repult az ido hogy tegnap elott este azt hittem hogy szerda van es nem csutortok. Amikor Robi (a legjobb fej szobatarsam) szolt, hogy elszamoltam magam mar csak ket napom van itt hatra es nem harom. Akkor egy kis csalodottsagott ereztem, hogy egy pillanat alatt elvesztettem 24 orat, amivel meg szamoltam, mert nehez a bucsu, baratsagok, de leginkabb haversagok szulettek, es nehez bucsut mondani mindenkinek. Ahogy ez lenni szokott, a legtobb emberrel soha az eletben nem fogunk tobbett talalkozni, de ha elojon a moszkvaban toltott idok nosztalgiaja, akkor mindig eszunkbe jutnak majd az itt megismert haverok.
Tisztan emlekszem arra a pillanatra, amikor a taxi begurult a Puskin intezet udvarara, es csak ugy bamultam kifele az ablakon. Az elso pillanatban amikor a regisztracional oroszul beszeltek hozzam, es nem ertettem belole semmit, es Oket pedig egyaltalan nem erdekelte, hogy ertem vagy sem amit ok mondanak, csak az hogy foglaljam el a szobam es kesz. Az elso pillanat is elesen bennem el amikor beleptem a szobamba es megpillantottam az agyam, a furdoszobam ahol a ket honapot fogom tolteni. Aztan jottek a kellemes dolgok, melyek a sok kerdojelt a fejemben atformaltak, vesszokke, illetve pontokka. Az elso pillantas a Voros terre, a VDNH-ra, az elso buli a moszkvai ejszakaban segitett szertefoszlatni azt a sok sotet gondolatot, amit otthon meseltek nekem Moszkvarol. Moszkva szuper hely, resen kell lenni, de szerintem nem veszelyesebb mint barmely ilyen meretu vilagvaros.
Na persze az orosz is megyeget mar, a kepen epp azt mutatom, hogy megkaptam az oklevelet az elvegzett tanfolyamok utan :)
Nehez itthagyni ezt a varos, mar most visszavagyok, de nagyon izgatott vagyok mar a Petervari utazas miatt, mert annyi jo dolgot hallottam mar errol a varosrol hogy mar oda huz a szivem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése