Keveset irtam meg a szobatarsaimrol es arrol hogy hogyan elunk 5-en fiuk egy 45 negyzetmeteres ketszobas lakoreszben, igy elsore szornyunek tunhet, foleg a szobamrol keszult kepek alapjan, de a mindennapjaink nagyon vidamak. Annyi szerencsem van meg hogy en abban a szobaban lakom ahol csak ket agy van es a szobatarsam nagyon nyugodt, csendes, rendmanias olasz gyerek. A masik szobaban 3 magyar srac lakik: Mate, Attila, es Krisz. Nem tudom hogy irhatok e roluk tobbet szoval egyenlore ennyi eleg roluk.Amiatt hogy ilyen kicsi teruleten eluk, mindent tudunk egymasrol, ki mikor kell, mikor fekszik mikor fordul meg az agyban, mikor evett valami olyat amit nem kellett volna stb. Innen szarmazik a az egyik szalloige is: Attila nyisd ki az ajtot nagy baj van!!
Meg az elso heten tortent, hogy csendes delutani pihenonket toltottuk a szobaba, amikor Mate dorombolt az ajton es kiabalt Attilanak. Mindannyian felugrottunk mert azt hittuk hogy eppen valaki meg akarja verni, vagy valami tenyleg rossz dologra gondoltunk, neha elofordul nezetelteres a koleszban az emberek kozott,(foleg a lanyok szoktat megtepni egymast, gondolom ok meg kevesbe birjak az osszezartsagot) bar a mi szobankbol senkinek sem volt eddig semmilyen problemaja sot minden nemzettel joban vagyunk...
Kinyitottuk az ajtot felkeszultunk a legrosszabbra, hogy most ko kovon nem marad, de csak Mate volt ott zold fejjel es lokott minket arreb es zarkozott be a mellekhelysegbe...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése